Muzsla-forrás
A dozmati Muzsla-forrás magas vastartalmú vizének híre a település és környékének lakóiban ma is él. Környezetében pihenőhely került kialakításra. Számosan keresik fel a forrást rendszeresen azzal a céllal, hogy természetes és jótékony hatású ivóvízhez jussanak. A forrás ezért érdemes arra, hogy Dozmat község természeti értékei között tartsuk számon.
Hagyományos kultúránk legalapvetőbb, legfontosabb itala a víz – a paraszti létforma közönséges, mindennapi eleme, mely forrásból, kútból, patakból, folyóból, tóból nyerve mindenütt rendelkezésre állt a környezetszennyezés megnövekedését megelőző időkben.1
A víz természetesen Dozmat lakói számára is minden történelmi időben létkérdést jelentett. A település az Arany-patak mentén terül el, s határában több apróbb forrás, csorgó fakad. Ezek közül a legjelentősebb és legismertebb a Muzsla-forrás – melynek történetéről az alábbi adalékok tanúskodnak:2
A templomdomb tövében felszínre törő forrásvizet már a rómaiak is használhatták, a forrás 1900 júniusában történt kiásásakor ugyanis kút nyomaira bukkantak, melyben merítő edényeket, pénzeket és más régiségeket találtak.
Hunfalvy János 1865-ben „A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása” című munkájában „semleges és ismeretlen minőségű hideg forrás” létezéséről tesz említést Dozmaton.
1901-ben, a Vas című napilapban megjelenő cikk szerint pedig egy régi földrengés során fakadt fel Dozmat határában egy kékszínű kénes forrás – amely az idők során feledésbe merült és csak az öreg javasasszonyok ajánlották azt a szerencsétlen betegeknek, akik ezt használva gyógyították bajaikat.3
A 20. század első évtizedében még Pártli József szikvízgyártási ügyeinek köszönhetően hallunk a Muzsla-forrás felől. A szombathelyi vállalkozó a községtől 50 évre bérbe vette a forrást, s szikvízgyártási engedélyért folyamodott. A víz akkori minőségével kapcsolatban ellentmondásos információk láttak napvilágot. A helyi sajtóban a „dozmati Szent János forrás” vizéről, az országos magyar királyi kémiai intézet vegykisérleti osztályának elemzése és Dr. Steiner Ede és dr. Horváth Leó orvosok szakvéleménye nyomán megállapították, hogy kén- és sótartalmánál fogva nagy eredménnyel használható köszvény; gyomor-, bélbántalmak; garat-, gége-, tüdő- és hólyaghunit esetén, és mint baktériummentes víz tisztán és borral is kitűnő minőségű. Ezzel szemben 1901-ben egy tiszti főorvosi szakvélemény szerint a forrásvízről a vegyvizsgálat alapján csak annyi volt megállapítható, hogy az élvezeti célokra – szikvízgyártásra – alkalmas, ellenben annak ásványvíz-jellege nem nyert igazolást. A szikvízgyár aztán hamarosan beszüntette tevékenységét – egy közegészségügyi ellenőrzésen tapasztalt elégtelenségek miatt.
Az évtized végén aztán újabb híradások számolnak be a Muzsla-forrás állapotáról – a Szombathelyen fellépő vízhiány miatt ugyanis vízszerző bizottság vizsgálta a dozmati ivóvízvételi lehetőségek kérdését. A bizottsági dokumentumok között szereplő, 1907-es Shreiner Ferenc által készített vegyelemzési jegyzőkönyvből az alábbiakat tudhatjuk meg:
„A víz színe, íze, hőfoka, szaga: rendes. Átlátszósága: üledék nincs benne. Keménysége: 16 C (nem kemény). Klór: 8 mgr. 1 literben. Ammónia: nincs. Salétromsav: nincs. Szerves anyag: 46 mgr 1 literben. A víz általában véve összes alkotórészeiben kifogástalan kémiai szempontból. Némi vörösbarna üledéket észleltem benne, de azt a legnagyobb valószínűség szerint a föld színe fölötti rétegből oldotta fel, amiről még személyesen kell meggyőződnöm.”
(A vízszerző bizottság végül kúthálózat létestéséről határozott Olad község határában, így a dozmati forrásvizet nem használták fel Szombathely város vízellátásában.)
A Muzsla-forrás vizét a Dozmat környéken élő szájhagyomány magas vastartalma miatt tartja számon, mely alkalmas lehet a vashiánnyal összefüggő bajok, betegségek enyhítésére. A forrásvíz e tulajdonságát a Vas Megyei Kormányhivatal Közegészségügyi Osztályának 2016-os vízminnőség-vizsgálata (VA-06/NEP/01540-3/2016.) is igazolja, miszerint a magasabb vas- és mangántartalom következtében a víz alkalmankénti fogyasztásra alkalmas. A vizsgálat egyúttal megállapította, hogy bakterológiai szempontból a forrásvíz minősége kifogásolható, fogyasztása jelen körülmények között nem ajánlott.
1Ld.: Az ételválaszték történeti alakulása. In: Magyar Néprajz IV. Anyagi kultúra 3. Életmód. Budapest, 1997.
2Bajzik Zsolt: A dozmati Muzsla-forrás című cikke alapján. In: Vasi honismereti és helytörténeti közlemények. Szombathely, 2000.
3Vas, 1901. augusztus 11.
Támogatóink
Partnereink
Dozmat Község Önkormányzata
Együtt Dozmatért Egyesület
Dozmati Hagyomány- és Értékőrző Egyesület
