Regösének
A regösének Dozmat szellemi örökségének, kulturális gyökérzetének legmélyebbre nyúló ága – mely a keresztény és kereszténység előtti szimbólumok különleges harmóniáját magában hordozva, a történelem előtti időkbe vezeti vissza a település közösségét. A téli napfordulóhoz és Szent István vértanú napjához kötődő hagyományának közelmúltbéli felelevenítése a falu lakóinak tudatos értékőrző szándékáról tesz tanúbizonyságot. A dozmati regösének kulturális öröksége egyben Vas vármegyei érték.
A regölés – a legények, fiatal házasemberek karácsony-újévi házaló, termékenységvarázsló, adománykérő szokása – olyan archaikus rítusunk, mely az elmúlt bő száz esztendőben méltán került a magyar nyelv és néprajz számos jelentős kutatójának érdeklődési körébe. A téli napfordulóhoz kötődő, pogány és keresztény elemeket egyaránt magában hordozó rítusének ismertsége és gyakorlata a 19-20. század fordulóján (néprajzi feltérképezésének idején) a Dunántúl nyugati tájait jellemzi – a szigetszerűen fennmaradt erdélyi (udvarhelyszéki) példák mellett.
A legszámosabban dokumentált zalai és vasi regösénekek között külön említést érdemel a Dozmaton gyűjtött változat, mely több tipikus műfaji ismertetőjegyet is magán visel, kivételesen teljes szarvasének-szakaszának köszönhetően azonban különös jelentőséggel bír. A dozmati szövegben a regösénekekre általában jellemző prózai beköszönő-engedélykérő formulát az „ékes nagy út” melletti „halastó-állásnál” legelésző csodaszarvas motívuma követi, aki a vadászó Szent István királyt inti óvatosságra: ne ejtse el, hiszen ő az Atyaistentől küldött égi követ. Az égitesteket: Napot, Holdat, csillagokat a testén hordozó dozmati csodaszarvas képe egyedi jelenség a regösénekek között, mely bolgár kolendákkal és székely balladákkal való ősi kapcsolatokra utal. A mitikus állat agancsán meg-meggyulladó és elalvó ezernyi fényforrás (szövétnek, gyertya) jelensége emellett visszatérő motívum a hazai regöshagyományban – csakúgy, mint a dozmati éneket záró „összeregölés”, azaz a legények és leányok szerelemvarázsló párosítása. A rítusének prózai jókívánság-formulával zárul. Az ütempáros szerkezetű, egyszerű dallam visszatérő motívuma a tipikus refrén.
A dozmati regösénekből valamennyi dokumentált változatában hiányoznak a szokásra általánosan jellemző, bőség- és termékenységvarázsló jókívánságok, valamint az adománykérő formulák. Nem kizárt azonban, hogy a folklórgyűjtéseket megelőző időkben ezek is szerepelhettek a szövegben, hiszen az adatközlők már a 19-20. század fordulóján is úgy nyilatkoztak, hogy a régi öregek „szebben” (azaz teljesebb formában?) énekelték.
A dozmati regösének első dokumentálása Dr. Sebestyén Gyula nevéhez fűződik, aki Balogh István helyi tanító lejegyzése nyomán, 1899 januárjában készített fonográffelvételt a szokásdallamról. Adatközlői iskolás fiúk voltak, akik énekük refrénjét láncos botjaik ütemes zörgetésével kísérték. Az 1899-ben felgyűjtött változatot első ízben 1902-ben, a Magyar Népköltési Gyűjtemény IV. kötetében, majd 1953-ban, a Magyar Népzene Tára II. kötetében közölték. 1951-ben Tóth József jegyezte fel a szokásdallam szövegét az előbbihez hasonlatos formájában (Tóth 2000: 51-52.), majd 1952-ben Kerényi György gyűjtött dallammal együtt töredékesebb variánst Dozmaton (MNT II: 966.). 1966-ban Sztanó Pál és Tóth Margit készített magnetofonfelvételt – mely meg is jelent a Magyar Népzenei Antológia 3. című hanglemez-kiadványban. Végül, 1975-ben, Nagy László költő – aki „Rege a tűzről és jácintról” című versének egyik ihlető forrásaként hivatkozott a dozmati regösénekre – készített filmet a rítusénekről, Székely Orsolya rendezésében. Ez az utolsó olyan dokumentum, mely a szokást fiatal korukban még funkciójában gyakorló adatközlők segítségével idézte meg a regöséneket. Elmondásuk alapján feltételezhető, hogy a regölés hagyománya az I. világháború időszakáig élt Dozmaton. Csaknem egy évszázadnyi szünet után, az 1990-es években, Róka András helyi képviselő vezetésével a faluban verbuválódott legénycsapat rövid időre felelevenítette a szokást, s a kezdeményezés 2019 karácsonyán újabb erőre kapva biztosítja napjainkban is e sajátos és különlegesen archaikus helyi kulturális érték továbbélését.
A dozmati regösének szövege – az első, 1902-es közlés szerint:
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Eljöttünk Szent István szolgái, régi szokás szerint
el is mondanánk Szent István énekét, ha kegyelmeiknek tetszenék.
Mondjuk-e, vagy ne?
Ahol keletkezik egy ékes nagy út,
amellett keletkezik egy halastó-állás,
hej, regülejtem, regülejtem.
Azt is fölfogá az apró sásocska,
arra is rászokik csodafiúszarvas,
hej, regülejtem, regülejtem.
Noha kimennél uram, Szent István király vadászni, madarászni,
de ha nem találnál sem vadat, sem madarat,
hanem csak találnál csodafiúszarvast,
hej, regülejtem, regülejtem.
Ne siess, ne siess uram, Szent István király az én halálomra,
én sem vagyok vadlövő vadad,
hanem én is vagyok az Atyaistentől hozzád követ,
hej, regülejtem, regülejtem.
Homlokomon vagyon fölkelő fényes nap,
oldalamon vagyon árdeli szép hold,
jobb vesémen vannak az égi csillagok,
hej, regülejtem, regülejtem.
Szarvam vagyon, ezer vagyon,
szarvam hegyin vannak százezer sövények,
gyulaszlag, gyulaszlag, holtatlan alusznak,
hej, regülejtem, regülejtem.
Hej, már kit adjuk?
A Ferencznek adjuk, Horváth Annát adjuk!
Hej, regülejtem, regülejtem.
Hej, már kit adjuk?
A Pistának adjuk, Király Terézt adjuk!
Hej, regülejtem, regülejtem.
Hej, már kit adjuk?
Juliskának adjuk, Bődy Jancsit adjuk!
Hej, regülejtem, regülejtem.
Adja Isten, hogy több Szent István napját is megélhessük,
ne búval-bánattal, több örvendetes napokkal!
Dicsérjük a Jézust!
Támogatóink
Partnereink
Dozmat Község Önkormányzata
Együtt Dozmatért Egyesület
Dozmati Hagyomány- és Értékőrző Egyesület
